34. fejezet

1.0Varázs napló, avagy, mi írjuk a sorsunkathttps://varazsnaplo.cafeblog.huJoyohttps://varazsnaplo.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/34. fejezet Kölcsönkenyér visszajár!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p> </o:p> <IMG class=blogkep height=121 src="https://varazsnaplo.cafeblog.hu/files/lustatOUndOor.jpg" width=241 align=left>Reggel kicsoszogtam a konyhába. Tíz óra elmúlt. Kicsit túlaludtam magam. De a munkanélküliek nyugalmával kezdtem teavizet forralni. No az sem volt utolsó szempont, hogy nem kellett attól félnem minden pillanatban, hogy egy egér a nyakamba ugrik. Ellenőriztük, több kéretlen lakótárs nem bújt meg nálunk. Kivéve azt a bazi nagy pókot, ami beköltözött a fürdőbe. Robi legnagyobb örömére. <o:p></o:p> Kicsit még kótyagos lehettem, mert csak akkor vettem észre a kiterített reggeli lapot, pedig sikerült arra rápakolnom a reggelimet. <o:p></o:p> -Mi a fene?<o:p></o:p> Felemeltem a tányéromat. Az állásbörzével találtam magam szembe, közvetlenül a közepén, vastagon bekarikázva egy hirdetés.<o:p></o:p> <o:p></o:p> „Nemzetközileg elismert biztosítási cég keres fiatal, dinamikus, jó kommunikációs képességgel rendelkező munkaerőt, vezető beosztásra. Felsőfokú végzettség és idegen nyelvtudás előny!” <o:p></o:p> <o:p> </o:p> -Na ne! – morogtam. <o:p></o:p> -Látom megtaláltad.<o:p></o:p> Felkaptam a fejem. Robi állt a bejárati ajtónál, hátán a gitárja. Aznap csak egy órája volt. Megbeszéltük, hogy közösen elmegyünk neki öltönyt nézni az augusztus 20-ai ünnepségre, ahová Krisztián meghívott minket. <o:p></o:p> -Te voltál? – böktem a hirdetésre. <o:p></o:p> -Igen. Reggel olvasgattam a lapot. Mikor megláttam, te jutottál eszembe.<o:p></o:p> Közben letette a hangszert az előszobába, majd bejött. A hűtőből kivett egy doboz narancslevet és leült velem szembe. <o:p></o:p> -Pont egy biztosító hirdetéséről? – felvontam az egyik szemöldököm.<o:p></o:p> -Persze. Jó kommunikációs képességeid vannak, dinamikus vagy. <o:p></o:p> -Na de pont, biztosító?<o:p></o:p> -Nézd Hanna. Internetes magazin épp nem hirdetett, neked pedig kell egy jó állás. Itt vagy a fővárosban két hónapja munka nélkül. Hogy is mondtad nekem? Egy próbát megér.<o:p></o:p> Mélyet sóhajtottam.<o:p></o:p> -Igazad van. Mit veszíthetek. Ha csak le nem csaptak már az állásra – próbálkoztam.<o:p></o:p> -Ha most telefonálsz, még megcsípheted. Mai az újság.<o:p></o:p> Mélyet sóhajtottam.<o:p></o:p> -Most, vagy ráér amíg lenyelem?<o:p></o:p> -Most.<o:p></o:p> -Úgy tűnik nincs menekvés.<o:p></o:p> -Nincs bizony – vigyorgott Robi és összefonva két karját a mellkasán, figyelte, amint előkerítem a mobilom, majd bepötyögöm a megadott telefonszámot. Közben rágrimaszoltam és kidugtam a nyelvem.<o:p></o:p> -Jó napot kívánok, Fülöp Johanna vagyok. Érdeklődni szeretnék, hogy a mai újságban megjelent hirdetésük még aktuális e?<o:p></o:p> Robinak igaza lett, még aktuális volt. Csupán kértek tőlem egy fényképes önéletrajzot.<o:p></o:p> -Na ugye, hogy ugye? – vigyorgott egyre szélesebben a lakótársam.<o:p></o:p> Én csak újra kiöltöttem a nyelvem, majd a teámért nyúltam.<o:p></o:p> -Úgy tűnik kölcsönkenyér, visszajár.rich