36. fejezet

1.0Varázs napló, avagy, mi írjuk a sorsunkathttps://varazsnaplo.cafeblog.huJoyohttps://varazsnaplo.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/36. fejezet A visszajelzés<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p> </o:p> A gyomrom görcsberándult. Üzenetem érkezett, méghozzá arról az e-mail címről, <IMG class=blogkep height=187 src="https://varazsnaplo.cafeblog.hu/files/tea.gif" width=185 align=left>amire legutóbb elküldtem az önéletrajzomat. Csak egy hét telt el. Gyorsan rostálhatnak, mert az elképzelhetetlen, hogy ebben a mai világban, ne kapnának egy jól kereső állásajánlat után az emberek. <o:p></o:p> Én csupán a múltam miatt haboztam, de végül is megtettem. Nagyon szerettem volna egy biztos állást, ahol fix fizetést kapok, és nem kell vállalkozónak lennem.<o:p></o:p> Remegett a kezem, ahogy megnyitottam az üzenetet. <o:p></o:p> Felszökött a szemöldököm. Rá kellett ébrednem, hogy jómagam egy vezetői állást pályáztam meg, még pedig ott, ahol a legkevésbé sem akartam. A levél végén szembenézett velem az a bizonyos oroszlán. <o:p></o:p> Elbeszélgetésre hívtak. A találkozó hétfőn délre volt kiírva. Az utasítás csak annyi volt, hogy erősítsem meg az időpontot, ha nekem megfelel. <o:p></o:p> -Egy beszélgetésből még semmi bajom nem származhat. Az, hogy találkozom valakivel, még semmire sem kötelez – mondtam barátaimnak a vacsoránál. Egyet értettek.<o:p></o:p> -Egy próbát megér. Igaz, hogy nem erről álmodtál – mondta Robi két tekeréknyi spagetti között. <o:p></o:p> -Ezek nem jutalékrendszer alapján fizetnek? – kérdezte András.<o:p></o:p> -De igen. Ellenben mással, itt van egy alapfizetés.<o:p></o:p> -Vezetői beosztás – kuncogott Robi. – Te aztán magas babérokra törsz.<o:p></o:p> -Nem volt odaírva, hogy milyen posztra keresnek embert. Nem bízom el magam. Majd hétfőn kiderül, mire jutunk.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> *****************<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Vacsora után én voltam a soros a mosogatásban. Krisztiánnal való találkozómig még volt hátra két órám. A lelkem viszont nem nyugodott. Miért talált rám ez a hirdetés? Mi a célja az univerzumnak azzal, hogy ugyan azt a munkát ajánlja fel, mint ami a volt párom és közém állt? Így törlesztene a Sors? Rejtély! Nagyon nagy rejtély! <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Három nap volt még hátra a találkozóig. Ki fogom mindezt bírni épp ésszel? <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Remegtek a kezeim. Majdnem összetörtem az egyik tányért. Megtámaszkodtam a mosogató pereménél. Mi a francért válaszoltam egyáltalán arra a hirdetésre? Tudtam, hogy fájdalmat fog okozni! Hiszen annyi pocsék emlék fűződik ahhoz az átkozott cégérhez! Akár hányszor mentem az utcán, elmentem az iroda közelében, megláttam a reklámjaikat, a plakátokat, vagy mikor a legmesszebb menekültem anno a múltam elől, név szerint Budapestre, még ott is, a tömegközlekedési eszközökön is szembetaláltam magam vele. És keserű ízt hagyott a számban. <o:p></o:p> Tudom, hogy nem konkrétan a cég, de nem is kimondottan a soproni kirendeltség tehet mindarról, amin keresztül mentem pár éve. És amiről azt hittem sikerült lezárnom. Mi magunk tehettünk róla. Az, hogy ő sosem vett engem komolyan. És amint lehasznált, és jött egy hozzám hasonló, de még jól ápolt lány, átpártolt hozzá. <o:p></o:p> <o:p></o:p> -Ó! A fenébe is! <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Ököllel rácsaptam a pultra. Még koránt sem zártam le a múltam e részét! Talán ez a munka megoldást jelent rá. Ha megkapom, akkor tudom, hogy segíteni fog. Ha nem, nyílván annak is meg lesz a maga oka. Semmi sem véletlen, ami megtörténik velünk. <o:p></o:p> Alig vártam a Krisztiánnal való találkozót. Lenyugtatja a lelkem, felpezsdülök, és elfelejtem ezt az egészet. <o:p></o:p> Ám az elkövetkező két órában üzenetet kaptam. Krisztián sürgős munkára hivatkozva lemondta a vacsoránkat. Mélyet sóhajtottam. Nos, igen. Akkor még rágódhatok egy kicsit, ha akarok, vagy magamtól kimászok ebből a gödörből, amibe gáncsoltam magam! Csak rajtam áll a dolog! <o:p></o:p> rich