Kölcsönkenyér visszajár!
Kicsit még kótyagos lehettem, mert csak akkor vettem észre a kiterített reggeli lapot, pedig sikerült arra rápakolnom a reggelimet.
-Mi a fene?
Felemeltem a tányéromat. Az állásbörzével találtam magam szembe, közvetlenül a közepén, vastagon bekarikázva egy hirdetés.
„Nemzetközileg elismert biztosítási cég keres fiatal, dinamikus, jó kommunikációs képességgel rendelkező munkaerőt, vezető beosztásra. Felsőfokú végzettség és idegen nyelvtudás előny!”
-Na ne! – morogtam.
-Látom megtaláltad.
Felkaptam a fejem. Robi állt a bejárati ajtónál, hátán a gitárja. Aznap csak egy órája volt. Megbeszéltük, hogy közösen elmegyünk neki öltönyt nézni az augusztus 20-ai ünnepségre, ahová Krisztián meghívott minket.
-Te voltál? – böktem a hirdetésre.
-Igen. Reggel olvasgattam a lapot. Mikor megláttam, te jutottál eszembe.
Közben letette a hangszert az előszobába, majd bejött. A hűtőből kivett egy doboz narancslevet és leült velem szembe.
-Pont egy biztosító hirdetéséről? – felvontam az egyik szemöldököm.
-Persze. Jó kommunikációs képességeid vannak, dinamikus vagy.
-Na de pont, biztosító?
-Nézd Hanna. Internetes magazin épp nem hirdetett, neked pedig kell egy jó állás. Itt vagy a fővárosban két hónapja munka nélkül. Hogy is mondtad nekem? Egy próbát megér.
Mélyet sóhajtottam.
-Igazad van. Mit veszíthetek. Ha csak le nem csaptak már az állásra – próbálkoztam.
-Ha most telefonálsz, még megcsípheted. Mai az újság.
Mélyet sóhajtottam.
-Most, vagy ráér amíg lenyelem?
-Most.
-Úgy tűnik nincs menekvés.
-Nincs bizony – vigyorgott Robi és összefonva két karját a mellkasán, figyelte, amint előkerítem a mobilom, majd bepötyögöm a megadott telefonszámot. Közben rágrimaszoltam és kidugtam a nyelvem.
-Jó napot kívánok, Fülöp Johanna vagyok. Érdeklődni szeretnék, hogy a mai újságban megjelent hirdetésük még aktuális e?
Robinak igaza lett, még aktuális volt. Csupán kértek tőlem egy fényképes önéletrajzot.
-Na ugye, hogy ugye? – vigyorgott egyre szélesebben a lakótársam.
Én csak újra kiöltöttem a nyelvem, majd a teámért nyúltam.
-Úgy tűnik kölcsönkenyér, visszajár.