34. fejezet

2008 november 5. | Szerző: Joyo |

 

Kölcsönkenyér visszajár!

 

Reggel kicsoszogtam a konyhába. Tíz óra elmúlt. Kicsit túlaludtam magam. De a munkanélküliek nyugalmával kezdtem teavizet forralni. No az sem volt utolsó szempont, hogy nem kellett attól félnem minden pillanatban, hogy egy egér a nyakamba ugrik. Ellenőriztük, több kéretlen lakótárs nem bújt meg nálunk.  Kivéve azt a bazi nagy pókot, ami beköltözött a fürdőbe. Robi legnagyobb örömére.

Kicsit még kótyagos lehettem, mert csak akkor vettem észre a kiterített reggeli lapot, pedig sikerült arra rápakolnom a reggelimet.

  -Mi a fene?

Felemeltem a tányéromat. Az állásbörzével találtam magam szembe, közvetlenül a közepén, vastagon bekarikázva egy hirdetés.

 

„Nemzetközileg elismert biztosítási cég keres fiatal, dinamikus, jó kommunikációs képességgel rendelkező munkaerőt, vezető beosztásra. Felsőfokú végzettség és idegen nyelvtudás előny!”

 

  -Na ne! – morogtam.

  -Látom megtaláltad.

Felkaptam a fejem. Robi állt a bejárati ajtónál, hátán a gitárja. Aznap csak egy órája volt. Megbeszéltük, hogy közösen elmegyünk neki öltönyt nézni az augusztus 20-ai ünnepségre, ahová Krisztián meghívott minket.

  -Te voltál? – böktem a hirdetésre.

  -Igen. Reggel olvasgattam a lapot. Mikor megláttam, te jutottál eszembe.

Közben letette a hangszert az előszobába, majd bejött. A hűtőből kivett egy doboz narancslevet és leült velem szembe.

  -Pont egy biztosító hirdetéséről? – felvontam az egyik szemöldököm.

  -Persze. Jó kommunikációs képességeid vannak, dinamikus vagy.

  -Na de pont, biztosító?

  -Nézd Hanna. Internetes magazin épp nem hirdetett, neked pedig kell egy jó állás. Itt vagy a fővárosban két hónapja munka nélkül. Hogy is mondtad nekem? Egy próbát megér.

Mélyet sóhajtottam.

  -Igazad van. Mit veszíthetek. Ha csak le nem csaptak már az állásra – próbálkoztam.

  -Ha most telefonálsz, még megcsípheted. Mai az újság.

Mélyet sóhajtottam.

  -Most, vagy ráér amíg lenyelem?

  -Most.

  -Úgy tűnik nincs menekvés.

  -Nincs bizony – vigyorgott Robi és összefonva két karját a mellkasán, figyelte, amint előkerítem a mobilom, majd bepötyögöm a megadott telefonszámot. Közben rágrimaszoltam és kidugtam a nyelvem.

  -Jó napot kívánok, Fülöp Johanna vagyok. Érdeklődni szeretnék, hogy a mai újságban megjelent hirdetésük még aktuális e?

 

Robinak igaza lett, még aktuális volt. Csupán kértek tőlem egy fényképes önéletrajzot.

  -Na ugye, hogy ugye? – vigyorgott egyre szélesebben a lakótársam.

Én csak újra kiöltöttem a nyelvem, majd a teámért nyúltam.

  -Úgy tűnik kölcsönkenyér, visszajár.