Harmincötödik fejezet

2009 május 1. | Szerző: Joyo |

 Múltból felbukkanó képek

 

Sokáig fontolgattam, hogy megpályázzam-e ezt az állást. De mivel én is hajlottam rá, sőt, mindenhonnan bíztatást kaptam… üsse kő alapon, elküldtem az önéletrajzomat a megadott e-mail címre, egy kis rövid levél kíséretében, amiben csupán annyi állt, hogy miért én volnék a legalkalmasabb az állás betöltésére.

Mély levegőt véve nyomtam meg a KÜLDÉS gombot. Most már visszavonhatatlan.

Krisztián puha csókot nyomott a tarkómra.

  -Izgulsz?

  -Tulajdonképpen igen. Miért ne izgulnék? Ez egy komoly munka. Biztosítási cég. Csak ne kelljen házalnom, embereket felhívnom és becsalogatni azért, hogy megkössenek egy-egy szerződést. Annyira megalázó. A tanácsadói munka nekem sosem tetszett. Nem bírom az elutasítást.

 

Belekortyoltam a vörösborba, amit előzőleg kitöltöttem, majd ráfeledkeztem a párától gyöngyöző pohárra. Nagyon messze jártak a gondolataim. Évekkel korábbra ugrottak vissza a fogaskerekek, s rémképek kergették egymást az agyamban.

Nem csupán a házalás miatt rettegtem egy ilyen állástól. Voltak fenntartásaim a biztosítótársaságokkal kapcsolatban. Anno csak agymosodának hívtuk édesanyámmal, miután a volt kedvesemet behálózták annak ellenére is, hogy minden óvintézkedést megtettünk együtt, olyan tisztára mosták az agyát, mint a patyolat. Folyamatos tréningek, manipulációk, utazások, vizsgák, hajtás, stressz. Kell ez? Gábor az elején jókat nevetett, hogy miként próbálták meggyőzni arról, amiről ő nagyon is jól tudta, hogy hazugság és illúzió. És még is. Nem kellett fél év, és olyan volt, mint akit kicseréltek. Nem volt magánélet, pénz, csak gyomorgörcs, stressz, és veszekedés Majd ugyan annak a cégnek köszönhetően elhagyott másért, akit egy, a biztosító által kitűzött promóció közben ismert meg.  

 

  -Olyan messze jársz – hallottam meg hirtelen Krisztián hangját.

Kicsit megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a fejem. Hátranézve rá mosolyogtam.

  -Csak kicsit elmerengtem.

  -Micsodán?

  -Csak azon, hogy vajon valóban jó lenne-e nekem ez az állás.

  -Ha nem is egy életre, de kezdésnek jó lesz. Ameddig el nem tudsz helyezkedni a diplomádnak megfelelően.

  -Igaz – röpke csókot nyomtam telt ajkaira. – Addig jó lesz.

  -Na látod. Most pedig pihenj. Holnap végre leveszik a gipszedet.

  -Furcsa lesz. Már egészen megszoktam ezt a pár kilónyi pluszt.

 

Krisztián csak mosolygott. Összebújtunk az ágyamon, de nem volt semmi kedvem a szeretkezéshez aznap éjjel. Túlságosan is felzaklattak a múlt rémképei. Aludni akartam. Hozzá bújni a páromhoz, és aludni.

 

Ha pedig megkapom az állást, annak minden bizonnyal oka lesz. Szembe kell néznem minden Mumusommal. És ha ugyan az a társaság, akitől a hideg futkos a hátamon, akkor büszkén felszegett állal visszautasítom az állásajánlatot.

 Egy életre elegem volt az Oroszlán védő szárnyaiból!